A társasjátékok mindenhol fontosak

Nagyon régi hobbim már a társasjátékozás, ami talán annak is köszönhető, hogy hárman nőttünk fel testvérek. Szüleink, hogyha épp valamilyen fontos munkába kezdtek – édesanyám sokat főzött és takarított otthon, apukám pedig rendszerint reggeltől estig a bicikliszerelő műhelyében volt –, kezdetben kirakózni ültettek le minket, később pedig, ahogy egyre idősebbek lettünk, a bonyolultabb szabályokkal rendelkező játékok is előkerültek. Akkor még nem sejtettem, hogy egyszer felnőtt koromban is hasznát fogom venni ennek a tudásomnak.

Persze, bár anyukám adta a kezembe először a dobókockákat és a bábukat, azért nem mindig volt meg róla a jó véleménye. A testvéreim hamar kinőttek ebből a hobbiból, de én még ma, felnőttként is gyakran járok el játékos klubokba, és ez nem volt másként egyetemista koromban se. Az iskolámban volt egy úgynevezett játékos kör, ahova a társasjátékok kedvelői csatlakozhattak, és együtt szórakozhattak. Ilyennek voltam én is a tagja, és sajnos, otthon nagyon sokszor megkaptam, hogy ez csak elveszi az időmet, amit a tanulással tölthetnék – minek szombat esténként a barátaiddal összeülni, mikor azt az időt mással is eltölthetnéd?

Bár tényleg nem az egyetemen tanult szakmámban helyezkedtem el végül, hanem végül egy ausztriai állást találtam, nem bántam meg, hogy kitartottam a hobbim mellett. Mivel most szobalányként vagyok egy szállodánál, rengeteg emberrel ismerkedtem már meg, és szabadidőmben rengeteg alkalmam nyílik játszani is velük.

A hotelban, ahol dolgozok, van egy kis társasjátékkészlet, ahonnan a vendégek szabadon válogathatnak: mikor én elkezdtem ott dolgozni, hamar felfedezték, hogy szinte mindegyiknek a szabályait ismerem, így azóta is, ha valakinek kérdése van vele kapcsolatban, én segítek neki. Szerencsére a német nyelvtudásommal nincsen baj, így nem okoz nehézséget – a Tirolinál is úgy tudtam magamnak ausztriai állást keresni, hogy ezt figyelembe vettük.

Alapból persze nem ezért jöttem el otthonról: mindig úgy gondoltam, hogy szeretnék majd valamikor külföldön is szerencsét próbálni, és ezt az álmomat váltottam valóra. Ezért használtam a Tiroli Álláskeresőt is, hisz egyedül nem tudtam hogyan kezdjek bele a dologba: annyit tudtam, hogy valamilyen konyhai kisegítő állásra vagy szobalányként való elhelyezkedésre lenne szükséges, és hogy lehetőség szerint a határ mentén. Bár arra is lett volna lehetőségem, a munkavégzés pontos helye nem befolyásolt sokat, és mivel időben kezdtem el érdeklődni, az azonnali kezdés se volt feltétlenül szükséges.

Talán emiatt is lett nagyon jó állásom rögtön a nyári szezonra, amikor nagyon sokan fordulnak meg a helyen – és nagyon sokakkal van lehetőségem beszélgetni. Hobbim pedig végig kitartott velem – talán többet is tudok itt játszani, mint otthon, hisz itt mindig vannak érdeklődők. Idén a nyári szezon végével haza fogok utazni, és a félretett pénzemből beszerzem az idei év díjait megnyerő játékokat is. Jövőre pedig mindent megteszek, hogy újra el tudjak ide jönni, és tovább folytassam a munkám.