Nemrég már írtam róla, hogy a motorozás mindennapi hobbim, az én felnőtt játékom. Nemrég épp egy hosszabb túrán vettem részt vidéken, mikor muszájból fel kellett keresnem egy motorosboltot.
Úgy kezdődött az egész, hogy szép időt mondtak hétvégére, ezért fölhívtam néhány motoros barátomat, hogy ruccanjunk ki egy kicsit. Sajnos pakoláskor is a minden jót ígérő időjárás jelentés volt a fejemben, ezért nem raktam be semmilyen eső elleni védőruhát. Persze, mire megérkeztünk Szegedre, az eső is csöpögni kezdett, s el sem állt egész szombaton. Emiatt aztán nem jártuk be a környéket, úgy gondoltuk, hogy nagyjából az egész túra ugrott, helyette inkább megnéztük kicsit várost. Miután így kiszúrt velünk az időjárás, nem akartam a véletlenre bízni, ezért kerestem a neten egy motorosboltot, hogy vegyek egy esőruhát. Amúgy is itt volt az ideje beruházni egy igazira.
Szerencsére Szegeden is megtaláltam azt az üzletet, amelyiket a haverom, Balázs ajánlott. Amúgy is terveztem már egy ideje, hogy meglátogatom a helyet, ha nem is Budapesten, de végül összejött a dolog. Kezeslábast akartam venni, hogy később akár a városban is használhassam, akár öltönyt is vehetek alá, így végre nem kell majd tömegközlekedésre szállnom a hétköznapokon, ha épp esik az eső. Szerencsére találtam is a méretemben egy megfelelőt, úgyhogy lecsaptam rá. És milyen jól tettem!
Vasárnapra a többiek megunták, hogy az időjárás miatt füstbe ment a tervünk, és mivel már mindenkinek volt esőruhája, úgy döntöttünk, szemerkélés ide vagy oda, teszünk egy kört a környéken.
Előző nap a motorosboltban mindenki nagyon kedves volt, össze is haverkodtam az egyik vevővel, Norbival, aki megadta a számát, mondta, ha bármire szükségünk van, akkor hívjam nyugodtan, segít. Így hát felhívtam, hogy megérdeklődjem, merre érdemes egy kisebb túrát tenni a környéken. Norbi nagyon készséges volt, először csak elmondta, hogy merre érdemes indulnunk, de aztán a beszélgetés végére ő is kedvet kapott egy körhöz a rossz idő ellenére, így inkább eljött velünk. És milyen jól jártunk vele! Gyönyörű tájakra vitt minket, és egy-két óra múlva, mikorra már mindenki tartott volna egy kis pihenőt, bemutatta nekünk a kedvenc éttermét, ahol megálltunk egy ebédre. Közben a nap is kisütött, így még jobban örültünk neki, hogy végül nekivágtunk az útnak. Ebéd és egy kávé után még motoroztunk egy kicsit, aztán visszatértünk Szegedre. Még aznap el kellett indulnunk Pest felé, másnap már mindenkit várt a munka. Kicsit sajnáltuk a dolgot, mert kiderült, hogy Norbi tényleg nagy forma, próbált minket marasztalni, meghívott hozzájuk vacsorára, de nem akartunk éjjel hazaérni, így végül visszautasítottuk az ajánlatát. Persze meghívtuk magunkhoz Pest környékére, mondtam neki, hogy ha tényleg eljön egyszer, akkor szállást is biztosítok neki, és majd együtt bejárjuk a pilisi kanyargós utakat. Remélem tényleg él a felajánlással, mert szívesen töltöm vele az időmet.
Végül aztán a hazafele tartó úton is megúsztuk az esőt, így az új kezeslábasomat épp csak felavattam a hétvégén, de nem bántam meg, jó vétel volt.
Az is biztos, hogy az itteni motorosboltot is meglátogatom valamikor, remélem a pesti is tele van olyan jó emberekkel, mint a szegedi, ahova biztosan visszatérek még.