A horgászatnak nagy hagyománya van a mi családunkban. Gyermekkorom óta minden évben egyszer, négyesben elmegyünk a szomszéd településen lévő halastóhoz és ott az egész napot együtt töltjük. Az idei horgászat azonban rendhagyóra sikerült. Halakat nem fogtunk, de a bátyám egy rendkívüli hírrel állt elő.
Ahogy az lenni szokott, szépen csendben ücsörögtem a kisszékemen, édesapám a három botja közül az egyikkel bajlódott, anyukám apa segítségére sietett, a bátyám pedig rendkívül merengően nézett ki a fejéből, a kezében a bottal. Kapás nem sok volt.
A testvérem már reggel óta nagyon csendes volt. Amúgy sem az a nagy szószátyár, de azért ez már tőle is szokatlan volt. Egy váratlan pillanatban, azonban megszólalt: a barátaim szervezik a legénybúcsúmat. Ebben a pillanatban anyukám szeme óriásira kerekedett ki, apukám pedig elejtette az aktuálisan sorra kerülő botot a kezéből. A csendet csak az én kacajom törte meg.
Az egész nem azért volt furcsa, mert bárki meg akarta volna akadályozni a testvéremet a házasságkötési szándékában, hanem azért, mert nem tudtunk arról, hogy barátnője lenne. Ebben a pillanatban azonban megtudtuk.
A szüleim nem szóltak semmi, csak hallgatták a testvérem szavait, aki ismét csak a balatoni legénybúcsúját hozta fel, arról kezdett beszélni.
A szüleimet lesokkolta a hír, elszomorodtak, hogy nem tudtak róla, hogy a saját fiúknak barátnője van, míg a barátok ezek szerint mindennel tisztában voltak, hiszen a legénybúcsú már szervezés alatt állt.
Miután a szüleim végre szóhoz tudtak jutni, és meg tudták kérdezni, hogy honnan van az a menyasszony, mikor került, és miért nem szólt, a testvérem néhány szóban felvázolta a helyzetet. Mindannyiunknak hamar összeállt a kép. A tavalyi horgászatunk során a testvérem találkozott egy lánnyal, aki a rokonainál volt vendégségben Magyarországon. A lány indiai származású volt. Néhány napig tartózkodott még az országban, addig többször találkoztak, de aztán többet nem. A horgászlány nekünk teljesen kiment a fejünkből, nem gondoltuk, hogy komoly lehet a dolog közöttük. Már azért sem, mert soha többet nem láttuk a lányt.
A testvérem viszont, anélkül, hogy erről mesélt volna bárkinek, tartotta a kapcsolatot a vidám horgászlánnyal. De sajnos azt nem tudták megoldani, hogy találkozzanak. A lány nagyon konzervatív családban nevelkedett, így a szülei nem engedték, hogy egy fiúhoz utazzon külföldre, sem azt, hogy egy fiú meglátogassa őt. A házasság szentségében hittek. Emiatt a valószínűleg őrülten szerelmes bátyám videóchaten megkérte a lány kezét. Az indiai apuka így elfogadta a kapcsolatot, tehát már csak az esküvőt kellett megszervezni.
A bátyám számára azonban láthatóan nem az esküvő volt a legnagyobb durranás, hanem a buli a haverokkal. Gondolom ezt abból, hogy ismét a legénybúcsúról kezdett szajkózni. A legénybúcsú Balaton egyik legjobb partszakaszán, Siófokon lesz. De természetesen nem csak sima fürdőzés lesz, hanem elmondása szerint, csupa izgalom. A bátyám, és a barátainak a nagy része is kifejezetten sportos alkat, így természetesen sportos programot néztek ki maguknak. A szárazföldi dorbézoláson kívül házi vitorlásversenyen vesznek majd részt.
A legénybúcsú valóban nagyon jól hangzott, azonban szemmel láthatóan a szüleimnek valahogy nem ez volt a legnagyobb problémája. Örültek, hogy végre a fiúk elköteleződik, végre szerelembe esett, és nem csak a haverokkal akar bulizni, csapongani. De mégsem tudtak felhőtlenül örülni a hírnek. Megrémítette őket az, hogy korainak érezték még a házasságkötést, hiszen személyesen csak néhány napot töltöttek együtt, amikor megismerkedtek. Az online világ adta kapcsolattartási lehetőséggel ők nem igazán tudtak mit kezdeni, az ő felfogásukban normális kapcsolatot csak személyesen lehet kialakítani. Kétségeikről persze nem mondtak semmit a bátyámnak, nem akartak beleszólni a döntésébe.
Az idei horgászat nem a halakról szólt. Csak néhány apró pontyot fogtunk, azokat is visszadobtuk. A váratlan legénybúcsú mindenkinek elterelte a figyelmét a halakról. Tavaly sem fogtunk sok halat, de így utólag már rájöttünk, hogy bár halat nem, de menyasszonyt akkor legalább sikerült fognunk. Az a baj, hogy csak egy év múlva vettük észre, hogy a merítőhálóban ott van a menyasszony. De legalább az idén észrevettük és kimerítettük. Kitudja, hogy jövőre mit veszünk ki a hálóból. Izgatottan várom a következő horgászatot.