Avagy hogyan lettem gazdagabb egy mesés kabinbőrönddel
A családunkban a játékszeretet nem kizárólag engem jellemez, a nagybátyám is él-hal a társasjátékokért. Emlékszem, mikor kisgyerek voltam, s meglátogatott minket, már akkor a játékokat rejtő szekrényemhez rohantam, amikor beparkolt a házunk elé. A legjobb táblás játékok a ruhás szekrényem tetején voltak, így egy széket is oda kellett tolnom, hogy hozzáférjek a kedvenc játékszereimhez. Mire Géza bá levetette a kabátját és a cipőjét, én már ki is terítettem a dohányzóasztalon az aktuális kedvencem játéktábláját, feltettem rá a zöld bábut – mert én mindig a zölddel voltam –, s várakozó tekintettel fogadtam őt. becsületére legyen mondva, mindig örömmel fogadta a lelkesedésemet, sosem utasította el a játékot.
A múlt hónapban végre eljött az a nap, hogy az egész családdal felkerekedhettünk, s elutazhattunk Géza bához Kanadába. Tinédzser voltam, amikor elköltözött, mivel a munkahelye felajánlott neki egy jól fizető tengerentúli pozíciót, s így azóta sokkal kevesebb alkalmam adódott a játékra. Úgy gondoltam, a lehető legjobb megünneplése az újbóli találkozásnak egy jó kis társasjátékparti lenne, így elkezdtem keresgélni, miket kellene bepakolnom a táskámba. Szomorúan konstatáltam, hogy az előzőleg kinézett táskába nem fog beférni egyetlen játék sem.
Abban biztos voltam, hogy a nagy utazóbőröndöt nem akarom magammal vinni – egyébként is rengeteg film szól arról, hogy a csomagtérbe feladott poggyászt elkeverik a repülés során, így csak kézipoggyászban gondolkodtam. – vegyél egy kabinbőröndöt! – javasolta az egyik barátom, s mutatott is egy remek oldalt, ahol még légitársaságok szerint is kategóriákra voltak bontva a különféle bőröndök. Ezen azt kell érteni, hogy adott kategóriában csak olyan darabokat lehet fellelni, melyeket az a cég felenged a repülőgépeire. Ez azért nagyon megkönnyítette a dolgomat, hiszen nem kellett folyton azt számolgatnom, hogy a kiválasztott darabot felvihetem-e a járatra.
Sokat gondolkodtam, hogy puha falú vagy kemény falú bőröndöt válasszak inkább. Felhívtam anyát, aki az ilyen praktikus kérdések eldöntésében verhetetlen. Ő azt javasolta, inkább egy puha falú kabinbőröndöt vásároljak, mert az sokkal jobban alkalmazkodik az ember igényeihez, jobban kihasználható benne a hely, s még azt is hozzátette: – Téged ismerve úgyis lesz néhány dolog, ami az utolsó pillanatban jut majd eszedbe, a puha falúba még valahogy be tudod majd szuszakolni.
Ebben végül is igaza volt, így maradtam a puhább bőröndöknél, de még így is temérdek kérdés várt eldöntésre. Milyen legyen a színe? Talán a legjobb, ha fekete, nem kell ezt túlbonyolítani. Ki is választottam egy kis kép alapján egy szimpatikus darabot, s egészen elképedtem, hogy milyen részletes leírást kaptam róla. Egyrészt felsorolták, mely légitársaságoknál vihető fel ez a kabinbőrönd a fedélzetre – hihetetlen, hogy ilyen alaposan áttekintették ezeket a követelményeket. Négy kereke volt, ez egyébként elég hasznos, hiszen nem csak döntve, hanem állítva is gurítható, ami kicsit biztonságosabb – rengetegszer voltam már szemtanúja annak, hogy az oldalukra, a kerékre döntött bőröndök hatalmas csattanással zuhannak a padlóra. Egy külső zsebe is volt, amiben az iratok tárolhatóak – ez is praktikus, nagyon utálok a zsebemben kotorászni a reptéren, mindig attól félek, hogy gyanússá válok ettől.
A bőröndöt egyébként számzárral lehetett biztonságosan lezárni, ami szerintem „menő” hatást kölcsönöz az egésznek, bár nem tudom, így mennyire nehéz hozzáférni egy táska tartalmához, maga a tudat, hogy egy akadályt gördítek az illetéktelen kezek elé, megnyugtatott. A ruhaleszorító pántok is hasznosnak tűntek az eredeti célom, a társasjátékok elrakása kapcsán, hiszen nem árthat, ha valami egy helyen tartja a dobozokat utazás közben. Mivel nem szoktam túlzásba esni a ruhák elpakolását tekintve, úgy gondoltam, ez a bőröndméret tökéletes számomra. Meg is rendeltem, hogy még az utazás előtt kézhez kapjam.
Ahogy megérkezett a kabinbőrönd, elkezdtem bepakolni a legszükségesebbeket. Két társast is elnyelt a ruháim és a piperefelszerelés mellett, így elégedetten dőltem hátra. A reptéren találkoztunk az unokatestvéremmel, aki kissé bosszúsnak látszott, ugyanis az anyja azt mondta neki, a fedélzetre csak egy hátizsáknyi holmit tud magával vinni. Mikor meglátta a bőröndömet, alig tudta leplezni a dühét.